Videó: https://www.youtube.com/shorts/rebvnWz_C-w
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc a Magyar Királyság történelmének egyik legsötétebb napján írták be nevüket az örökkévalóságba. A horvát származású főurakat a Habsburg-ellenes Wesselényi-összeesküvésben való részvételük miatt 1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték. Holttestüket a Szent Mihály-templomnál egy gödörbe dobták, és egy táblán hirdették: Így jár, aki nem tiszteli a királyát…
Ma már emlékkövek őrzik nevüket: a dóm külső falán, a torony déli oldalán található a két mártír sírköve. 2011-ben közös horvát–magyar sírjelet állítottak a tiszteletükre, így a hely mára valódi emlékhellyé vált.
Madarász Viktor 1864-ben festette a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című művét, melynek Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont.
Történelmi háttér – Mi is volt a Wesselényi-összeesküvés?
A 17. század közepére a Habsburg-uralom egyre erősebben korlátozta a magyar nemesség jogait és a protestáns vallásgyakorlást. A török elleni háborúkban kivérzett nemesek közül sokan úgy érezték, hogy a bécsi udvar nemcsak elnyomja őket, de cserbenhagyja a végeken harcoló magyarokat is.
Egyre többen gondolták úgy, hogy változásra van szükség. Így született meg a Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett összeesküvés. A mozgalom célja a Habsburgok hatalmának korlátozása, vagy akár a Habsburg-uralom megdöntése volt. A titkos tervek azonban lelepleződtek. A Habsburgok gyors és kegyetlen választ adtak: a főurakat Bécsújhelyen bíróság elé állították, majd 1671. április 30-án kivégezték őket. Haláluk a magyar rendi ellenállás egyik szimbolikus végpontja lett – és egy figyelmeztetés mindazoknak, akik a birodalom ellen szólalnának fel.
Haláluk után – hogyan emlékezünk Zrínyire és Frangepánra?
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc kivégzése megrázta a magyar nemességet és a nemzeti öntudatot. A két férfi sorsa hamar szimbólummá vált: a szabadságért küzdő, áldozatot hozó hősök példájává.
A kivégzés után testüket méltatlanul, jelöletlen gödörbe dobták a bécsújhelyi Szent Mihály-templomnál. Az uralkodói szándék egyértelmű volt: elrettenteni mindenkit, aki fellázadna a Habsburg-hatalom ellen.
Ám az idő múlásával a két főúr emléke nem halványult el – sőt, a 19. századi nemzeti ébredés korában új értelmet nyert. A szabadság és függetlenség ügyének mártírjaiként tekintettek rájuk, nevük bekerült a történelemkönyvekbe, verseket, drámákat írtak róluk.
Újratemetés – több mint két évszázados késéssel
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc 1671-es kivégzése után testüket megalázó módon, jelöletlen sírba dobták. Ezzel nemcsak életüket vették el, hanem az emlékezethez való jogukat is. A bécsi udvar nem engedte meg, hogy hősként tekintsenek rájuk – még a sírjukat is elrejtette.
Az újratemetés gondolata már a 19. században felmerült, amikor a nemzeti emlékezet újra felfedezte őket. A szabadságharcok kora hősként ünnepelte Zrínyit és Frangepánt, de a hivatalos bécsi engedélyek hiánya, illetve politikai megfontolások miatt hosszú ideig nem kerülhetett sor a méltó temetésre.
Végül 1919-ben, a trianoni összeomlás évében, a tanácsköztársaság diplomáciai lépéseket tett a hamvak hazahozatalára – de a próbálkozás meghiúsult.
A valódi áttörés 2011-ben történt, amikor magyar és horvát kezdeményezésre megemlékezést tartottak a bécsújhelyi dómnál, és közös horvát–magyar sírjelet állítottak a két mártír emlékére. Ez szimbolikus „újratemetésként” is értelmezhető, hiszen a sírkövek immár nevüket viselik, és a kegyeleti hely valódi emlékhellyé vált.
Ez a történet is jól példázza, hogy az igazság néha évszázadokkal később győz – de nem felejt.
(Forrás: Hetethétország, MEK-OSZK, Wikipedia)
