Gondoltad volna, hogy az olyan alapvető anyagok neve, mint az oxigén, a hidrogén vagy a nitrogén, nyelvenként egészen eltérő lehet? Ez a látszólag egyszerű tény sok érdekességet rejt magában.
Az oxigént Antoine Lavoisier, a 18. századi francia kémikus nevezte el oxygène-nek, a görög oxys (savanyú) és genes (képző) szavakból. Azt hitte, hogy az oxigén minden sav fő alkotóeleme. A németek átvették ezt az elképzelést, és a gázt Sauerstoff–nak, „savas anyagnak” nevezték. Később kiderült, hogy nem minden sav tartalmaz oxigént, így a név tudományosan téves, mégis megmaradt a nyelvben.
A legtöbb nyelvben az oxigén neve a latin–ógörög oxygenium szóból származik: az angolban oxygen, az olaszban ossigeno, a spanyolban oxígeno.
Vannak azonban olyan nyelvek, ahol még ma is a „sav” fogalmára utal az elnevezés: a holland Zuurstof, a svéd syre, a finn happi, az izlandi súrefni vagy a japán sanso. A norvégban két változat is létezik: oksygen és surstoff. A dán ilt pedig az égésre, az égést előidéző anyagra utal.
A hidrogén neve is görög eredetű: a hydro (víz) és a genes (képző) szavakból áll, vagyis „vízképzőt” jelent, utalva arra, hogy hidrogén és oxigén reakciójából víz keletkezik. A németek ezt a jelentést követve Wasserstoff–nak, „vízanyagnak” nevezik.
Az angol hydrogen, a francia hydrogène, a spanyol hidrógeno és az olasz idrogeno mellett a lengyel wodór, a finn vety és a japán suiso is a vízre utal.
A nitrogén neve a görög nitron (szóda, salétrom) és genes szavakból ered, mert a gázt először nitrátokból állították elő. Ez a név terjedt el több nyelvben, például a spanyol nitrógeno, a francia nitrogène vagy az angol nitrogen formában.
A német ezzel szemben sajátos, funkcionális nevet adott neki: Stickstoff – az „ersticken” (megfulladni) igéből ered, utalva arra, hogy a gáz fullasztó hatású, nem alkalmas légzésre és az égést sem táplálja. Hasonló jelentésű neveket találunk a holland stikstof, a cseh és szlovák dusík, a svéd kväve, a dán kvælstof, a norvég kvelstoff és a japán chisso szavakban is.
Érdekes, hogy egyes nyelvekben – például a francia azote („életet kizáró”), az olasz azoto vagy a román azot – a görög azōtos („élettelen”) kifejezés él tovább a nitrogén nevében.
Ezek az alapvető elemek tehát nemcsak az életünk nélkülözhetetlen részét képezik, hanem elnevezésük betekintést enged a tudománytörténetbe és a nyelvi fejlődés izgalmas útjába is. A különböző nyelvek eltérő megnevezései nemcsak a természettudományos szemlélet változásait tükrözik, hanem ablakot nyitnak a gondolkodás és a kultúra sokszínűségére.
