Mi történik, ha a nép egyszerű gyermeke, a zsarnok elit elűzése után, nem az állam megszervezésével, hanem a saját imázsával foglalkozik? A történelem megőrizte a modern influenszer-politikus tökéletes középkori prototípusát. Cola di Rienzo zseniális szónokként megnyerte a tömegeket, de ahelyett, hogy felelős államférfivá vált volna, a magamutogatás útjára lépett.
Rienzo a 14. században óriási karizmájával, magával ragadó beszédeivel és a korrupt nemesség ostorozásával lázította fel Róma népét. Fegyveres hívei segítségével sikeresen elűzte a nemességet, és új római rendet hirdetett, miközben a népuralom helyreállítását ígérte. A nép valósággal megőrült érte.
A hatalom megszerzése után látványos politikai színházat rendezett. Teátrális show-műsorokkal szórakoztatta a várost: fehér selyemben, arany sarkantyúkkal parádézott, lovagi tornákat tartott, és grandiózus, giccses ceremóniákon koronáztatta meg magát – egyes források szerint hatszor. Fontosabbá vált számára a látszat, a lájkok akkori megfelelője és a saját egója, mint a húsbavágó valóság.
Rienzo a jog ereje helyett a megalázás eszközével élt: a legyőzött nemeseket folyamatosan vegzálta, ahelyett, hogy törvényes úton számoltatta volna el őket, vagy tartós kompromisszumot kötött volna a stabilitás érdekében.
A csillogó díszlet mögött a valóság hamar utat tört magának: nem stabilizálódott a rend, fokozódott az elégedetlenség, nőttek a pénzügyi terhek. Egy év sem telt el, és ugyanaz a tömeg, amely korábban messiásként imádta, fellázadt ellene.
Rienzo ekkor már hiába próbált menekülni: arcát bekormozva, álruhában próbált elvegyülni, de felismerték. A dühös csőcselék irgalmatlanul meglincselte, holttestét egy oszlopra akasztották a köztér közepén – mementóként, hogy mindenki láthassa a bukott bálvány és a látványra épített politikai színház valódi végzetét. Földi maradványait végül a Tiberis sodrára bízták.
Fotók: https://www.recorriendoroma.com/cola-di-rienzo-de-salvador-a-tirano/
Hallgasd meg Wagner operáját is!