Megjelent a Naplóban 2017-ben, digitális változata elérhető a veol.hu-n:
A cikk kivonata:
Soós Gyula őrnagy, a Magyar Honvédség Veszprém Megyei Toborzó és Érdekvédelmi Központjának parancsnoka elhivatottan beszélt a katonai pálya előnyeiről és saját tapasztalatairól. Beszélt a különböző katonai szolgálati formákról: a szerződéses katonák mellett a tartalékosok fontosságát is kiemelte. 2024-től már az önkéntes területvédelmi tartalékos rendszer is működik, melynek célja, hogy kiképzett, helyben bevethető erő álljon rendelkezésre vészhelyzetek esetén. A kiképzést rugalmasan, a lakóhely közelében végzik, így a jelentkezőknek nem kell hosszabb időre elszakadniuk családjuktól. Az őrnagy szerint a honvédség jó életpályát biztosít, különösen a fiatalok számára.
Az újságíó jegyzete:
Csábító uniformis
Egyik pályaválasztási teszten merült fel a kérdés, hogy az állást kereső szeretne-e egyenruhában dolgozni, vagy inkább a civil megjelenést kedveli. Nemcsak a pályaválasztóknak, hanem a pályamódosítóknak is érdekes lehet a megjelenés kérdése. Van, aki a fehér köpenyt öltönyre cseréli, amikor a gyógyítás helyett politikai pályára lép. De már olyat is hallottunk, hogy tudósból lett katona; a második világháborúban például nyelvészeket alkalmazott a hadsereg kódolt hadüzenetek megfejtésére.
Azt mondják, a nők is jobban vonzódnak az egyenruhás férfiakhoz, mert hősöket látnak bennük: a rendőrökben, a tűzoltókban, a katonákban... Az anyák viszont éppen ezektől a veszélyes pályáktól óvják fiaikat, és újabban egyre inkább a lányaikat is.
Az uniformisnak varázsa van. A viselőjének úgy kell megőriznie egyéniségét és emberségét, hogy közben magasabb célokat teljesít: parancsnak engedelmeskedik, rendkívüli felelősséggel tartozik csapatáért, embertársaiért, hazájáért, na és az esetleges fegyverhasználatért; élet-halál uraként egyetlen percre sem veszítheti el önkontrollját, mert az végzetes következményekkel járhat.
Egyszerre szép és félelmetes az egyenruhások felvonulása, mert ahogyan az ünnepségre tartanak, úgy akár a harcmezőkre is indulhatnak...
Vidám, sőt, poénos hétköznapi történetek is születtek már az uniformis viseléséből vagy annak hiányából: a rendőrkapitánynak „nincs ruhája”, amikor éppen civilben van; a bírót nehéz felismerni az utcán „ruha nélkül”; vagy hirtelen felpillantva akár papnak is nézhetünk egy taláros ügyvédet...