Királynő, miért viseled
újra nehézkesen
koronád? Tán mert utadra
nem hajlik aranyág?
Nem bírod az út aprócska
porát, ami fülledt
széllel szállva tapar terád?
Félted a koronád?
Olyan bágyadtan bandukolsz,
tétován ténferegsz,
hogy meg sem hallod, minden szó
elsuhan melletted.
Bár nem alszol, de ébren sem
vagy teljesen, nappal
fáradtan, éjjel éberen...
Mily kincset rejtegetsz?
Fényed merre jár, királynő,
hol hagytad koronád,
országodnak mit kívánsz, hogy
azt újra megtaláld?
Hogy ne átkát cipeld, hanem
áldását, királynő,
térj magadhoz, eső jön és
nyilik még aranyág.
(1998. 02. 01.)