Még víztiszta áramlás csordogál
egy lány alszik édesen
Még a nyúlvány elvétve ingerre talál
fekszik csendben, békében
Még néhány szinapszis feszültséget ad tovább
haja csillog fényesen
Még az impulzus magának irányt talál
alszik nappal, s éjjelen
Még néha eléri a perifériát
nem zavarja senki sem.
Milyen kár, hogy lelke nincsen már!
(1998. 01. 10.)